Magunknak építünk. De vajon csak a mának?

← Vissza a szakmai írásokhoz

Költséges tervezési hibák, amelyek csak később derülnek ki – 4. rész

Az előző rész itt olvasható: Nem minden négyzetméter ér ugyanannyit

Következő rész: Egy vonalat arrébb húzni olcsó. Egy falat már nem. →

Amikor valaki saját otthont épít, teljesen természetes, hogy elsősorban a saját igényeiből indul ki.

• Mekkora nappalit szeretnénk?
• Hány hálószobára van szükségünk?
• Dolgozunk-e otthon?
• Milyen legyen a konyha?
• Kell-e garázs?
• Hogyan szeretnénk használni a kertet?

Ezek fontos kérdések.

Van azonban még egy, amely ritkábban kerül elő a tervezés elején:

Mi történik, ha ezt az ingatlant egyszer el kell vagy el szeretnénk adni?

Nem azért kell ezen gondolkodni, mert már az építkezés előtt az eladást tervezzük.

Hanem azért, mert egy ingatlan általában életünk egyik legnagyobb vagyoneleme.

És amit ma megtervezünk, annak az értékét a későbbi vevő is értékelni fogja.

Ami nekünk tökéletes, másnak is használható?

Az egyedi igények fontosak.

Egy háznak elsősorban azok életét kell szolgálnia, akik benne élnek.

De az egyediségnek is lehet ára.

Mi történik például, ha egy 150 négyzetméteres családi házban csak két hálószoba készül, mert a tulajdonosnak nincs szüksége többre?

Vagy ha egy teljes szobát speciális funkcióra alakítunk ki úgy, hogy később nehezen használható más célra?

Esetleg hatalmas egybefüggő tereket hozunk létre, amelyekből később már csak jelentős átalakítással lehet további szobát kialakítani?

A kérdés nem az, hogy szabad-e egyedi otthont építeni.

Természetesen igen.

A kérdés az, hogy az egyedi megoldás később visszafordítható-e.

A rugalmasság értéket jelenthet

Egy jól megtervezett épület többféle élethelyzethez képes alkalmazkodni.

Egy dolgozószoba később hálószoba lehet.

Egy nagyobb szoba szükség esetén kettéosztható.

Egy földszinti helyiség idősebb korban hálóként használható.

Egy külön bejárathoz közeli helyiség akár irodaként is működhet.

Ezek a lehetőségek nem feltétlenül kerülnek többe az építéskor.

Sokszor egyszerűen csak előre kell gondolkodni.

• Hol vannak az ajtók?
• Hol vannak az ablakok?
• Hol futnak a gépészeti vezetékek?
• Mely falak bonthatók később?
• Megoldható-e egy új funkció anélkül, hogy fél házat át kellene építeni?

A rugalmasság nem feltétlenül plusz négyzetméter. Sokkal inkább átgondolt tervezés.

Az eladhatóság nem csak az alaprajzról szól

Egy későbbi vevő természetesen megnézi a szobák számát és méretét.

De ennél jóval többet lát.

• Milyen az épület energetikai állapota?
• Mennyibe kerülhet a fenntartása?
• Van megfelelő parkolási lehetőség?
• Használható a kert?
• Van elegendő tároló?
• Milyen a természetes megvilágítás?
• Mennyire privát a terasz?
• Korszerűsíthető az épület?
• Alkalmas lehet elektromos autó töltésére?
• Van lehetőség napelemre vagy energiatárolásra?
• Mennyire igényel speciális és költséges karbantartást?

Ezek közül sok olyan tulajdonság, amelyről már a tervezőasztalon döntünk.

Az értékállóság nem feltétlenül jelent drágább építkezést

Könnyű összekeverni az értékállóságot a luxussal.

Pedig a kettő nem ugyanaz.

Egy drága burkolat önmagában nem tesz egy ingatlant értékállóvá.

Ahogy egy különleges csaptelep vagy egy látványos lámpa sem.

Az értékállóság sokszor sokkal alapvetőbb dolgokon múlik.

• Jó tájolás.
• Logikus alaprajz.
• Megfelelő szobaszám.
• Alacsony üzemeltetési költség.
• Jól használható telek.
• Karbantartható műszaki rendszerek.
• Későbbi átalakíthatóság.

Olyan tulajdonságok, amelyeket nem lehet egyszerűen egy lakberendezési üzletben megvásárolni, ha korábban kimaradtak a tervezésből.

Mi lesz fontos 10–15 év múlva?

Erre természetesen senki nem tud pontos választ adni.

De bizonyos tendenciákkal érdemes számolni.

Az energiafogyasztás és az üzemeltetési költség várhatóan továbbra is fontos szempont marad.

Az elektromos energia szerepe növekszik.

Az otthoni munkavégzés megváltoztatta a lakóterekkel kapcsolatos igényeket.

Az életkor előrehaladtával pedig egészen más szempontok válhatnak fontossá, mint amikor harminc- vagy negyvenévesen megtervezzük az otthonunkat.

Ezért érdemes feltenni a kérdést:

Ha ma megépítjük ezt az ingatlant, vajon tíz vagy tizenöt év múlva is korszerűnek és jól használhatónak fog számítani?

Nem a következő tulajdonosnak építünk

Fontos ezt egyértelművé tenni.

A saját otthonunkat magunknak építjük.

A saját életünkhöz, a saját szokásainkhoz és a saját elképzeléseinkhez.

Nem kell mindent egy elképzelt jövőbeli vásárló igényeinek alárendelni.

De amikor két megoldás között választunk, és mindkettő ugyanúgy megfelel nekünk, érdemes lehet azt választani, amelyik több lehetőséget hagy a jövőre.

Mert lehet, hogy soha nem adjuk el az ingatlant.

De ha egyszer mégis szükség lesz rá, nagyon nem mindegy, hogy száz potenciális vevőből ötnek vagy ötvennek felel meg.

Az ingatlan egyszerre otthon és vagyonelem

Talán ez a legfontosabb szemlélet.

Egy otthonhoz érzelmileg kötődünk.

Egy ingatlannak ugyanakkor piaci értéke is van.

A kettő nem zárja ki egymást.

Lehet úgy személyre szabott otthont tervezni, hogy közben racionálisan gondolkodunk annak hosszú távú értékéről is.

Ehhez azonban már a tervezés során fel kell tenni néhány olyan kérdést, amelynek a jelentősége lehet, hogy csak tíz év múlva válik nyilvánvalóvá.

Mert a jó tervezés nemcsak arra keresi a választ, hogy:

„Hogyan szeretnénk ma élni ebben az épületben?”

Hanem arra is:

„Milyen lehetőségeket hagyunk magunknak holnapra?”