Egy vonalat arrébb húzni olcsó. Egy falat már nem.

← Vissza a szakmai írásokhoz

Költséges tervezési hibák, amelyek csak később derülnek ki – 5. rész

Az előző rész itt olvasható: Magunknak építünk. De vajon csak a mának?

Egy építkezés egyik legolcsóbb időszaka az, amikor még semmi sem épült meg.

Furcsán hangzik, pedig egyszerű az oka.

A terven még szinte minden megváltoztatható.

• Egy ajtó arrébb kerülhet.
• Egy fal helyzete módosítható.
• Egy gépészeti vezeték más nyomvonalat kaphat.
• Egy elektromos kiállás átkerülhet.
• Egy helyiség mérete változhat.

Mindez néhány módosítást jelent a terven.

Ugyanezek a döntések egy elkészült épületben már bontást, újraépítést, plusz anyagot, plusz munkadíjat és gyakran csúszást jelentenek.

Ezért a kivitelezés egyik legfontosabb kérdése valójában még a kivitelezés előtt eldől:

Mennyire gondoltuk végig a projektet?

Az építészeti terv csak az egyik terv

Egy mai épület összetett rendszer.

• Építészet.
• Tartószerkezet.
• Gépészet.
• Elektromosság.
• Energetika.
• Világítás.
• Árnyékolás.
• Okosotthon-rendszerek.
• Kert és külső környezet.

Ezek külön-külön is megtervezhetők.

A problémák azonban gyakran ott keletkeznek, ahol ezek találkoznak.

• Mi történik, ha egy gépészeti vezeték útjában tartószerkezeti elem van?
• Hová kerül a szellőzőcső?
• Elfér az álmennyezetben?
• Hol vezetjük a klíma csövezését?
• Van elektromos kiállás ott, ahol valóban szükség lesz rá?
• A világítási terv összhangban van a bútorozással?
• A kültéri gépészeti berendezés nem éppen oda kerül, ahová később a teraszt terveztük?

Ezek külön-külön apró kérdéseknek tűnhetnek.

A kivitelezés közben azonban már nagyon is valós problémák.

„Majd a helyszínen megoldjuk”

Talán az egyik legdrágább mondat egy építkezésen.

Természetesen mindig lesznek olyan részletek, amelyeket a kivitelezés során kell pontosítani.

De minél több kérdés marad nyitva, annál több döntést kell majd akkor meghozni, amikor már dolgoznak a szakemberek, megérkeztek az anyagok és fut az ütemterv.

Ilyenkor nincs mindig idő több változatot átgondolni.

Dönteni kell.

Gyorsan.

És a gyors helyszíni megoldás nem feltétlenül azonos a hosszú távon legjobb megoldással.

A helyszíni improvizáció sokszor nem műszaki kreativitás, hanem egy korábban elmaradt döntés következménye.

A módosítás ritkán csak egy dolgot változtat meg

Tegyük fel, hogy a kivitelezés során arrébb szeretnénk tenni egy falat.

Egyszerűnek tűnik.

De mi van azon a falon?

• Elektromos kiállás?
• Kapcsoló?
• Konnektor?
• Vízvezeték?
• Radiátor vagy termosztát?
• Világítás?
• Ajtó?
• Beépített bútor?

És mi történik a másik oldalon lévő helyiséggel?

Egyetlen késői döntés több szakág munkáját is érintheti.

Ezért egy módosítás valódi költsége nem feltétlenül maga a fal. Hanem az összes következmény, amelyet maga után húz.

A terv és a költségvetés nem élhet külön életet

Van még egy gyakori probléma.

Elkészül egy jó terv.

Majd elkészül rá a költségvetés.

És kiderül, hogy az épület jelentősen többe kerül, mint amennyit a beruházó eredetileg rászánt.

Elkezdődik az újratervezés.

Elhagyunk elemeket.

Olcsóbb megoldásokat keresünk.

Módosítjuk a műszaki tartalmat.

A probléma nem feltétlenül az, hogy változtatni kell.

Hanem az, hogy túl későn derült ki.

A beruházási keretet ezért nem csak a tervezés végén érdemes elővenni.

A tervezési döntéseknek és a várható költségeknek folyamatosan közelíteniük kell egymáshoz.

Mert egy terv akkor igazán jó, ha nemcsak megtervezhető és megépíthető.

Hanem a rendelkezésre álló keretből is megvalósítható.

Ki nézi az egész projektet?

Az építész az épületet tervezi.

A statikus a szerkezetért felel.

A gépész a gépészeti rendszereket tervezi.

Az elektromos tervező az elektromos rendszert.

A kivitelező pedig megépíti azt, amit a dokumentáció és a megállapodás alapján meg kell építenie.

De van egy kérdés, amely nem feltétlenül tartozik egyetlen szakághoz sem:

Az egész együtt valóban azt az épületet eredményezi, amelyre a beruházónak szüksége van?

• Megfelel az igényeinek?
• Megfelel a költségkeretének?
• Jól üzemeltethető?
• Karbantartható?
• Később fejleszthető?
• Értékálló?
• És a különböző tervezői döntések összhangban vannak egymással?

Itt válik fontossá a projektkoordináció és a beruházói szemlélet.

Nem azért, hogy átvegye a tervezők feladatát.

Hanem azért, hogy az egész projektet egyben nézze.

A jó kérdés sokszor többet ér, mint egy késői megoldás

• Mi történik, ha...?
• Miért ide kerül?
• Hozzá lehet majd férni?
• Mi lesz öt év múlva?
• Van másik megoldás?
• Mennyibe fog kerülni?
• Mi történik, ha ezt később módosítani szeretnénk?
• Összhangban van ez a másik szakág tervével?

Egyszerű kérdések.

De ha időben tesszük fel őket, nagyon sok pénzt takaríthatnak meg.

A legolcsóbb hiba az, amit nem építünk meg

Öt részen keresztül olyan problémákról beszéltünk, amelyek első pillantásra egészen különbözőnek tűnnek.

• Tájolás.
• Telekhasználat.
• Hőszivattyú.
• Gépészeti helyiség.
• Elektromosautó-töltés.
• Alaprajz.
• Tárolás.
• Átalakíthatóság.
• Értékállóság.
• Eladhatóság.

Mégis van bennük valami közös.

Mindegyikről olcsóbb a kivitelezés előtt dönteni, mint utána.

A jó előkészítés természetesen nem jelenti azt, hogy egy építkezés során soha nem történik változás.

Ilyen projekt valószínűleg nem létezik.

A cél az, hogy minél kevesebb olyan problémával találkozzunk a kivitelezés során, amelyet már a tervezőasztalon felismerhettünk volna.

Mert egy hibát kijavítani pénzbe kerül.

Egy elkészült szerkezetet átalakítani még többe.

De az a hiba, amelyet időben felismerünk és végül meg sem építünk, szinte mindig a legolcsóbb.