Nem minden négyzetméter ér ugyanannyit

← Vissza a szakmai írásokhoz

Költséges tervezési hibák, amelyek csak későn derülnek ki – 3. rész

Az előző rész itt olvasható: A hőszivattyúnak is kell egy jó hely

Következő rész: Magunknak építünk. De vajon csak a mának? →

Egy épület egyik legfontosabb adata az alapterülete.

120, 150 vagy 200 négyzetméter.

Ezekből az adatokból azonban még egyáltalán nem derül ki, hogy az épület mennyire lesz kényelmes, jól használható vagy értékes.

Két azonos méretű ingatlan között ugyanis óriási különbség lehet.

Az egyik tágasnak, logikusnak és kényelmesnek érződik. A másikban pedig folyamatosan azt érezzük: „Pedig ennek elvileg elég nagynak kellene lennie…”

A különbség sokszor nem a négyzetméterek számában van.

Hanem abban, hogyan használjuk fel őket.

Mennyi területet építünk meg azért, hogy közlekedjünk rajta?

Előszoba, folyosó, közlekedő, lépcső előtti terület.

Természetesen szükség van rájuk. De nem mindegy, mennyire.

Egy rosszul szervezett alaprajznál jelentős területet foglalhatnak el olyan négyzetméterek, amelyeknek szinte egyetlen funkciójuk van: átmenni rajtuk.

És ezek a négyzetméterek ugyanannyiba kerülnek, mint a nappali vagy a hálószoba négyzetméterei.

• Van alapjuk.
• Van faluk.
• Van burkolatuk.

Fűteni, hűteni, világítani és takarítani kell őket.

Csak éppen alig használjuk őket.

Elfér a bútor – vagy csak a helyiség?

Egy alaprajzon egy 12–14 négyzetméteres hálószoba megfelelőnek tűnhet.

De mi történik, amikor elhelyezünk benne egy franciaágyat?

• Kinyitható még kényelmesen az ajtó?
• Elférnek az éjjeliszekrények?
• Marad megfelelő közlekedési hely?
• Hová kerül a gardrób?
• Ki lehet nyitni az ablakot?

Ugyanez igaz a nappalira is.

Papíron nagy lehet a helyiség, de ha szinte minden falon ajtó, ablak vagy közlekedési útvonal található, könnyen kiderülhet, hogy nincs egy normális hely egy kanapénak, étkezőasztalnak vagy televíziónak.

A négyzetméter önmagában nem garantálja a használhatóságot.

Hová kerülnek azok a dolgok, amelyek nincsenek a látványterveken?

A látványterveken általában minden rendezett.

Kevés bútor, tiszta felületek, tágas terek.

A való élet azonban máshogy működik.

• Porszívó.
• Felmosó.
• Bőröndök.
• Kabátok.
• Cipők.
• Sportfelszerelések.
• Gyerekjátékok.
• Babakocsi.
• Kerékpár.
• Kerti eszközök.
• Háztartási gépek.

És még számtalan olyan tárgy, amelyet valahol tárolni kell.

Ha ezek helyét nem tervezzük meg, beköltözés után kezdjük el szekrényekkel elfoglalni azokat a tereket, amelyeket eredetileg tágasnak terveztünk.

A megfelelő tároló ezért nem luxus. A jól használható épület egyik alapfeltétele.

A háztartásnak is kell hely

Mosógép, szárítógép, szennyes ruha, vasalás, tisztítószerek.

Hol lesznek?

Gyakori megoldás, hogy „majd elférnek a fürdőszobában”.

Elférni azonban nem ugyanaz, mint jól használhatónak lenni.

Egy jól átgondolt háztartási funkció naponta könnyítheti meg az életünket.

Egy rosszul kialakított pedig naponta emlékeztethet arra, hogy ezt a kérdést a tervezéskor nem gondoltuk végig.

Mi történik, ha megváltozik az életünk?

Egy épületet évtizedekre építünk.

Az életünk viszont közben változik.

• Megszülethet egy gyermek.
• Otthonról kezdünk dolgozni.
• Egy idős családtag költözhet hozzánk.
• A gyerekek elköltöznek.
• Vállalkozás indulhat otthon.
• Vagy egyszerűen másképpen szeretnénk használni ugyanazokat a tereket.

Érdemes ezért már a tervezés során megkérdezni:

• Lehet később egy plusz szobát kialakítani?
• Egy nagyobb helyiséget ketté lehet választani?
• Lehet valamelyik szobából dolgozószoba?
• Megoldható egy földszinti háló kialakítása?
• Átalakítható az épület anélkül, hogy jelentős szerkezeti beavatkozásra lenne szükség?

A jó alaprajz nemcsak a mai életünkhöz alkalmazkodik. Hagy lehetőséget a holnapnak is.

A nagyobb nem mindig jobb

Könnyű azt gondolni, hogy egy alaprajzi problémát néhány plusz négyzetméter megold.

Pedig sok esetben nem nagyobb épületre van szükség. Hanem jobb alaprajzra.

Egy jól megtervezett 120 négyzetméteres épület kényelmesebb lehet, mint egy rosszul szervezett 140 négyzetméteres.

A különbség pedig nemcsak a használat során jelentkezik.

A plusz 20 négyzetmétert először meg kell építeni. Utána pedig évtizedeken keresztül fenn kell tartani, fűteni, hűteni és karbantartani.

Ezért beruházói szemmel az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy: „Mekkora épületet tudunk építeni?”

Hanem az: „Mekkora épületre van valóban szükségünk?”

Nézzük meg az alaprajzot úgy, mintha már ott élnénk

A tervezés során érdemes fejben végigjárni az épületet.

Megérkezünk az autóval.

• Hol tesszük le a bevásárlást?
• Hol vesszük le a cipőt?
• Hová kerül a kabát?
• Hogyan jutunk el a konyhába?
• Hol tároljuk a porszívót?
• Hol száradnak a ruhák?
• Hol dolgozunk otthon?
• Hol játszanak a gyerekek?
• Hová tesszük azt, amit nem akarunk folyamatosan látni?

Ezek nem látványos építészeti kérdések.

De ezek döntik el, milyen lesz az épületet nap mint nap használni.

Egy négyzetméter megépítése pénzbe kerül. Egy rosszul használható négyzetméter is.

Ezért nem feltétlenül az a jó beruházás, amelyben a legtöbb négyzetmétert építjük meg.

Hanem az, amelyben a lehető legtöbb négyzetméternek valódi funkciója van.